NYILATKOZAT

Tőkés László  az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke

Nagyvárad, 2021. február 22.
 

az „1989. december 21.” Egyesület állásfoglalása tárgyában

Az „1989. december 21.” Egyesület Igazgatótanácsa (Consiliul Director al Asociației „21 Decembrie 1989”) röviddel ezelőtt testületileg foglalt állást annak a sokkoló eseménynek a tárgyában, hogy Ion Stelian román igazságügyminiszter azt a Rǎzvan-Horațiu Radu jogászt nevezte ki a tárca főtitkári tisztségébe, aki 2011-ben, az ún. Vlase-ügyben és más esetekben az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) delegált román kormánymegbízottként (agent guvernamental) részrehajló módon fogta pártját az 1989 decemberében tömeggyilkosságokat elkövető bűnözőknek. A botrányos eset annál is súlyosabb, mivel közvetett módon a Mentsétek Meg Romániát Szövetség – Szabadság, Egység és Szolidaritás Pártja (USR–PLUS) politikai pártszövetség is bűnrészességet vállal az ügyben, az általa kijelölt igazságügyminiszter kinevezési aktusa által.
Tudnivaló, hogy az EJEB a brassói illetőségű Niculae és Elena Vlase által, Nicușor nevű fiúk meggyilkolása ügyében indított perben egyértelműen elmarasztalta a román államot, amelynek illetékes szervei 22 év után sem szolgáltattak igazságot a fiatalember meggyilkolásával kapcsolatos perben, sőt az eset elévülésére való hivatkozással utasították vissza annak jogszerű elbírálását. Ezzel szemben az EJEB az emberi jogok európai egyezménye 2. cikkelye alapján hozta meg elmarasztaló ítéletét, mely az élethez való jogot posztulálja, kimondva ugyanakkor, hogy az ártatlan polgári személyek életének kioltása emberiség ellen elkövetett, elévülhetetlen bűncselekménynek számít.
Az ügyben felperesi minőségben szintén részt vevő „1989. december 21.” Egyesület állásfoglalásában rámutat, hogy Rǎzvan-Horațiu Radu volt kormányzati megbízott annak idején „megpróbálta eltussolni a jelenkori román történelem legsúlyosabb bűncselekményeit”. A Teodor Mǎrieș által elnökölt egyesület az ország alkotmányába ütköző cselekedetnek ítéli Radu egykori bírósági ténykedését, rendkívül súlyosnak ítélve Romániai jelenlegi helyzetét, lévén hogy a román állam saját törvényei és az Európai Bíróság rendelkezései ellenére, 32 év múltán, mindmáig nem szolgáltatott igazságot az 1989-ben elkövetett bűncselekmények ügyében.
A megfogalmazott vádakkal szemben az Igazságügyminisztérium magas tisztségébe kinevezett jogász-politikus arrogáns és cinikus módon azzal védekezett, hogy kormányzati megbízottként az Európai Bíróságon ő tulajdonképpen „csak a román állam érdekeit védelmezte”.
A Temesvári Református Egyházközség egykori lelkipásztoraként, ahonnan 1989. december 15-én a kommunista diktatúra elleni népfelkelés kiindult, támogatásomról biztosítom az „1989. december 21.” Egyesület mértékadó állásfoglalását. Velük együtt magam is arra szólítom fel országunk közméltóságait, élükön Klaus Iohannis államelnökkel, hogy a törvény, valamint az európai bíróság vonatkozó határozatainak értelmében segítsék elő a forradalom perének a lezárását, az emberiség ellen 1989 decemberében elkövetett bűncselekmények ügyében való igazságtételt.
Mérhetetlen képmutatásról és álszentségről tanúskodik, hogy az Európai Parlament román képviselőinek egyöntetű támogatásával elfogadott 2019. december 19-i, a román forradalom 30. évfordulójára emlékező állásfoglalás megállapításai és meghagyásai ellenére Romániában azóta sem történt érdemi előrelépés a forradalom idején meggyilkolt 1142, megsebesült 3138 és illegálisan letartóztatott és megkínzott 760 áldozat ügyében. Az ünnepélyes dokumentum tételesen felrója a román államnak az egykori bűncselekmények valódi elkövetői azonosításának az elmaradását, továbbá „felhívja a román államot, hogy fokozza erőfeszítéseit a forradalommal kapcsolatos igazság feltárása érdekében (…) tekintettel a román nép azon jogára, hogy harminc évvel az 1989. decemberi forradalmat követően megtudja az igazságot”. Mindez még várat magára.
Megmagyarázhatatlan és elfogadhatatlan, hogy több mint három évtizeddel az 1989 decemberi véres események után Románia parlamentje olyan képviselőnek igazolja a mandátumát, aki katonatisztként egykor maga is tevőlegesen részt vett a forradalmi megmozdulások elfojtásában. Hasonlóképpen vissza kell utasítanunk nevezett Rǎzvan-Horațiu Radu, az ellenforradalmárokkal cinkos igazságügyi főtitkár érdemtelen kinevezését, magasrangú minisztériumi tisztségéből való leváltását kezdeményezve.
Csak remélnünk lehet, hogy az 1989-es romániai forradalmi változásokban élen járó erdélyi magyarság nevében, az Erdélyi Magyar Szövetség álláspontjával egybehangzóan, az előttünk álló parlamenti, illetve kormányzati ciklusban az RMDSZ hallatni fogja szavát a forradalmi igazságtétel, illetve az ezzel kapcsolatban tapasztalható anomáliák ügyében.